Balettcipő története

 

Komoly változáson ment keresztül a napjainkban ismert balettcipő a középkori kezdetektől. Ha egymás mellé raknánk az akkori és a mai táncos festményeket, felvételeket, alaposan rácsodálkoznánk a viseletre.

Semmi köze a baletthoz – gondolhatnánk, holott a táncos topánka őse is bizony meglehetősen expresszív volt. A maga korában.

 

 

A balett első formájának megjelenése az 1400-as évek elejére tehető, amikor az olaszok ballettónak hívták zenés-táncos parádéikat. Ami a lábbelit illeti, a felvonulások fellépői nem tánccipőt, hanem a kor divatjának megfelelő cipőt hordták.

A balett tulajdonképpen az európai udvari táncok metamorfózisa, melynek során mindkét nem képviselői kis, vastag sarkú cipellőkben lejtettek táncot.

Ahogy a társadalmi érintkezések egyik formája fokozatosan alakult át szabályozott színpadi tánccá, úgy alakult át a külső megjelenés is.

Alapvető változást indított el balett történeti szempontból Medici Katalin, aki Olaszországból Franciaországba importálta a balettot az 1600-as évek közepén.

Bár a balett párizsi verziójában az addig roppant kényelmetlen, ormótlan kosztümöket könnyedebb ruhák váltották fel, a klasszikus tánccipő még mindig nem tűnt fel.

Fontos szerephez igazán a 17. század végén jutott. XIV. Lajos francia udvarában mindenki pompás cipőt viselt bőrtalppal, finom felsőrésszel, amely damasztból, selyemből, de mindenképpen valamilyen finom anyagból készült.

Az uralkodó annyira büszke volt topánjaira, hogy rendszeresen kifelé fordította lábait. Ez az egyszerű mozdulat a későbbiek során jelentős hatással volt a balett öt alappozíciójára.

 

 

1730-ra ismét átalakuláson esett át minden táncok alapja. Bár a ma ismert lépések, kombinációk egy része már akkor is jelen volt, az elegáns pózok többé nem elégítették ki a látványra szomjazó közönséget.

Kevésnek bizonyult a sasszé, a piruett. A táncosok elkezdtek légiesebben szökellni, a nehéz ruhák eltűntek, a szoknyák rövidültek, s a változásból természetesen nem maradt ki a balettcipő sem.

A hölgyek 1682-ben kezdtek el balettozni, húsz évvel az után, hogy a Napkirály elrendelte a Királyi Tánc Akadémia megalapítását. Akkortájt a standard női balett papucsnak még sarkai voltak.

A párizsi Opéra Ballet 18. század közepén élő híres táncosa, Marie Camargo volt az első, aki sarok nélküli változatot viselt, hogy tökéletesen tudja kivitelezni az ugrásokat, melyek bonyolultabb mozgásformának számítottak, mint bármi akkortájt a színpadon.

Megszületett a balettcipő korai változata. A puha és rugalmas topánka, ami nem csupán mennyiségi, hanem minőségi változást hozott a mozdulatsorokban, lépésekben, kombinációkban. A francia forradalom aztán nem csupán az abszolutista rendszert söpörte el végleg, hanem a balett cipő sarkát is.

 

 

A balettcipő meghatározása: könnyű cipellő, amelyet kifejezetten balett táncra fejlesztettek ki. Készülhet finom bőrből, vászonból, szaténból, a talpa általában vékony és rugalmas. A kezdő táncosok legfontosabb barátja a gyakorló, melynek vásárlásakor több szempontot is figyelembe kell venni. Konzultáljunk tanárunkkal, és ne habozzunk segítséget kérni a boltban, mert a rossz cipő megvásárlása nem csupán a kedvünket veheti el a balett óráktól, de komoly sérüléseket is eredményezhet.